2013. márc. 20.

A szerdai órát a csoport nagy megkönnyebbülésére nem a beígért dolgozattal kezdtük, hanem elvégeztünk néhány olyan kísérletet, amiket majd a későbbi órák során fogunk tudni megmagyarázni. Miután mind a hét kísérletet elvégeztük, rátértünk az aznapi témára, a nyomásra. Először az olyan alap dogokat tanultuk meg, mint a jele, mértékegysége vagy kiszámítása. Majd elvégeztünk néhány tankönyvi feladatot. Miután a szilárd testekre ható nyomást tisztáztuk, rátértünk a hidrosztatikai nyomás fogalmára, ami neve ellenére nem csak a vízben, hanem minden gázban és folyadékban hat. Megtudhattuk, hogy ez minden irányba hat és megtanulhattuk a kiszámítását is. Úgy gondolom, ezek így egy nappal később kezdtek teljesen tisztává válni a fejemben. Miután megtanulhattuk a hidraulikus szerkezetek működési elvét, már is a gázok hidrosztatikai nyomását kezdtük venni. Így tudtam meg, hogy a levegő átlagos nyomása a földön 100 kpa. Ez után még kiszámoltuk, hogy ez hány Newton erőnek felel meg egy átlagos ember esetében.

Otthon még átnéztem a hidrosztatikai nyomásról tanultakat, majd ezzel befejezettnek tekintettem a tegnapi természet ismeret tanulmányaimat.

2013. márc. 21. 

A mai napot ismét kísérlettel kezdtük, melynek az volt a célja, hogy rávezessen minket a felhajtóerő és egy test térfogata közti összefüggésre. Mikor a többség rá jött a lényegre, akkor a nyomás és az erőhatások egyenleteiből levezettük azt a képletet, amivel ki lehet számolni a felhajtóerő nagyságát.

Ez után megfejtettük, hogy mitől függ az, hogy egy test úszik, lebeg, vagy elsüllyed. Természetesen a sűrűségétől. Kiszámoltuk, hogy a levegő mekkora felhajtóerővel emel minket. Végül pedig kaptunk tíz percet arra, hogy megmagyarázzunk egy kísérletet. A kísérletet, mint a helyes magyarázat után megtudtuk, kartézi búvárnak hívják. Természetesen ez a bizonyos magyarázatot a tanár úrtól hallhattuk.

Az óra végén még megkaptuk házi feladatnak, hogy nézzük át az 5-ös leckét, ami a felhajtóerőről és a „testek úszásá”-ról szól.